Akkor vágjunk is bele ha már létrehoztam ezt a blogot. Máris olvashatjátok a kb 1 hete írt történetem:)
Karakternév, amit mindig használni fogok: YumeNeko
Pasi: Nevra
Varázslatos tengerparti nyaralás
A kora reggeli napfény, kellemesen
cirógatta az arcomat, ahogyan a függönyön keresztül átszűrődött. Még 7 óra se
múlhatott el, mégis fittnek és energikusnak éreztem magam. Gyorsan az
ablakomhoz siettem, hogy kinyithassam, ezzel némi friss levegőt beengedve a szobámba.
Nagyon meleg volt, a nap pedig szépen tűzött az égen. – Milyen jó is lenne napozni ebben a jó
időben, vagy valami szabadtéri programot csinálni – jegyeztem meg hangosan.
Vágyakozásom nem kis meglepetésemre, egyből egyetértett fülekre is talált.
-
YumeNeko
bejöhetek? – hallottam egy ismerős hangot.
-
Nevra?
–kerekedett nagyra a szemem, ahogyan megpillantottam őt, az ajtómban állva. Nem
is tudom mi lepett meg jobban. Az, hogy illedelmesen engedélyt kért, vagy amit
ezután kérdezett tőlem. Nevraról ugyan is köztudott tény, hogy szeret halkan
mások mögé lopózni és ezzel frászt hozni rá.
-
Nem,
a télapó! – sütött el egy eléggé gyengére sikeredett humort.
-
Mi
szél hozott erre korán reggel? – kérdeztem az előbbi poénját teljesen figyelmen
kívül hagyva.
-
Szép
időnk van ma és arra gondoltam, hogy biztosan örülnél neki, ha szerény
személyemmel tölthetnéd a napot, a tengerparton. – villantott rám diadalittas
mosolyt, mint aki előre tudta, hogy úgy is képtelen vagyok nemet mondani erre
az ajánlatra, noha némi egoizmus is szorult a szavaiba. Viszont ő nem tudta,
hogy amióta összejöttünk és több időt töltöttünk együtt, én már rég rájöttem,
hogy mind ez csak álca és igazából eléggé szerény is tud lenni, a maga vámpír
módján.
-
Nem
is tudtam, hogy az igazi vámpírok gondolatolvasók is – ujjongtam hangosan.
-
Ki
kell, hogy ábrándítsalak cicám, mert nem vagyunk azok. De akkor ezt vehetem egy
igen válasznak?
-
Szívesen
veled tartok és pont erre értettem az előbbi felszólalásomat. Éppen arra
gondoltam, hogy jó lenne ebben a melegben hűsölni egy kicsit.
-
Akkor
délután 2 óra megfelelne a hölgynek? – nézett rám huncutul, pillantásával
üzenve, hogy ez az tudtam, hogy benne leszel.
-
Igen.
Addig összeszedek minden szükséges holmit.
-
Rendben
van. Remélem időben elkészülsz majd. Egy perccel sem leszek hajlandó többet
várni – válaszolta miután puszit nyomott a számra.
-
Nem fogok késni – pirultam bele a pusziba.
Hihetetlenül gyorsan telt az idő, ami
nem kicsit lepett meg. Általában ha az ember nagyon vár valamit, úgy érzi
minden egyes perc örökké valóság. Viszont mire sikerült mindent beszereznem és
összepakolnom, éppen hogy annyira volt időm, hogy a fürdőruhámat magamra
vegyem. Nevra egy tizedmásodperces pontossággal meg is jelent a megbeszélt
időben.
-
Na
indulhatunk? – mért végig a szemével, melyek azt tükrözték, hogy ha nem lenne
úriember és tudná türtőztetni magát, most azonnal nekem rontana és leteperne az
ágyra.
-
Igen.
– nyögtem ki kislányos zavaromban.
A tengerparthoz körülbelül egy 20
perces séta után oda is értünk. Legnagyobb meglepetésemre rajtunk kívül nem
volt ott egy árva lélek sem. Ez azonban kicsit sem vette el a kedvemet, sőt még
boldoggá is tett, hogy kettesben lehetek az én vámpírommal. Kezdetben bekentük
egymást a kókuszdió belső héjával, amiről kiderült, hogy remekül szolgál
naptejként és meglepő, de még vízálló is. Azután pedig kezdetét vehette
hivatalosan is a nyaralásunk sok – sok kalanddal és mókával vegyítve.
Belerohantam a hullámok közé és
elkezdtem Nevrara fröcskölni a sok vizet. Természetesen ő sem hagyta magát,
egyből berontott mellém a tengerbe, ölébe kapott és szaladni kezdett velem ki a
partra. Finoman ledobott a homokra és elkezdte az oldalamat Csikizni.
-
Nevra
állj le! Te nyertél! Nem kapsz többet, ígérem! Mindjárt megfulladok a
röhögéstől! Kímélj meg, kérlek! – nevettem hangosan levegő után kapkodva, ami
még inkább megnehezítette, hogy értelmesen beszélni tudjak.
-
Nem
bánom. Most az egyszer megkímélem az életed. De vigyázz, mert legközelebb már
nem leszek ennyire elnéző veled szemben.
Amint sikerült befejeznem a nevetést,
kifeküdtem kicsit napozni a partra. Nevra addig elment óriási nagy falevelet
szedni, amit ha mélyen beleszúr a homokszemek közé és kövekkel körbe rakja,
remekül funkcionál napernyőnek, hogy ne kapjunk napszúrást. Nem lehetett tovább
távol úgy 15 percnél, de az én bőrömnek ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy szép
barnára színeződjön. Míg ő beleszúrta pillanatok alatt a homokba, addig én már
el is helyeztem a nagyobb kő darabkákat körülötte. Majd elégedetten
pillantottuk meg a végeredményt és leülve alá, beszélgetni kezdtünk.
-
Jól
érzed magad? szólt hozzám Nevra első kérdése.
-
Csodálatosan
– mosolyodtam el magam őszintén.
-
Ennek
örülök.
-
Én
pedig annak, hogy veled lehetek és rajtunk kívül nincs más.
-
Ez
is az én érdemem lenne. – büszkélkedett kicsit.
-
Hogy
- hogy?
- Mint
tudod, ehhez a részhez csak az Eldarya lakosai jöhetnek. Szerettelek volna
meglepni valamivel és úgy döntöttem, egy kis kikapcsolódás lenne a legjobb a
mai napra. Megkértem hát mindenkit, hogy ne legyen itt és ugyan Miiko kicsit
mérgelődött, de végül beadta a derekát.
-
El
se hiszem, hogy mind ezt értem tetted. – olvadtam el kicsit, immáron nem csak a
napnak köszönhetően.
-
Elhiheted,
hogy másért nem hoztam volna ekkora áldozatot. – Ám ahogyan ezt kimondta,
hangosan korogni kezdett a gyomra. Erre
én bár halkan és diszkréten, de kuncogni kezdtem.
-
Nem
hiszem el, hogy a hasam is a legrosszabb pillanatban jelez, hogy üres a tank.
– mérgelődött kicsit.
-
Nyugodj
meg. Ha ez vigasztal, az én pocim is kezd már éhes lenni. Meg amúgy is annyira
eltelt az idő, hogy már lassan ideje lenne vacsorázni.
Kicsit ugyan megnyugodva, bár még
mindig morgolódva nyúlt az általam készített gyümölcssaláta után. Legnagyobb
megkönnyebbülésemre viszont, ahogyan megkóstolta a mérge egyből tovaszállt és jó
ízűen ette meg a maga részét pillanatok alatt. Pedig a titkom csak annyi volt,
hogy egy nagyon kevés mézzel kevertem össze, a gyümölcsök pedig egyéni és
teljesen természetes ízük tettek hozzá a valódi élményhez. Amint lenyeltem az
utolsó falatot, gyorsan összepakoltunk. Még a nap se tért nyugovóra, így még
kedvem támadt úszni egy kicsit, ahova Nevra is velem tartott. Gyengéden
megfogta a kezemet és így egymás tempóját felvéve úsztunk be egészen a tenger
közepéig. Fogalmam sem volt, hogy lehetett energiám, ennyi távot megtenni, még
is sikerült.
-
Ugye
van még annyi erőd, hogy gyorsan kiússzunk a partra? A java ugyan is még hátra
van, de pontosnak kell lennünk, ha nem szeretnénk lemaradni a valódi csodákról.
– jelentette ki Nevra.
-
Szerintem
még átvészelem… - kezdtem bele a mondatomban, viszont Nevra nem várta meg a
továbbiakat. Ölbe kapott és mire hármat pislogtam már kint is voltunk a parton.
A gyorsasága tényleg meglepő és kiemelkedő volt.
Gyengéden megfogta a kezemet és
sétálni kezdtünk. A homokszemek kellemesen cirógatták a talpamat, ahogyan
belesüllyedt és annyira már tűzforró sem volt, mint eleinte. Nevra egy sziklás
részhez vezetett. Ismételten felvett nagyon óvatosan az ölébe és egy apró, de
jól irányzott ugrással már fent is voltunk a legtetején.
-
Nem
lett volna egyszerűbb, ha előbb te fölmászol, engem pedig csak felsegítesz? –
kérdeztem meglepetten.
-
Csshh
ez éppen ettől volt különleges. – csitított el Nevra, mutatóujját finoman a
számra helyezve. Most pedig hunyd be a szemed és fordulj előre. Segítek. De ne
nyisd ki a szemed, míg nem szólok. Követtem Nevra utasításait, viszont alig
bírtam megállni, hogy ne leskelődjek, annyira izgatott voltam. Szerencsémre
azonban hamar érkezett a varázsszó.
-
Kinyithatod.
– suttogta a fülembe.
Leirattalanul gyönyörű látvány
fogadott. A nap éppen kezdett lemenni és erről a helyről lehetett a leginkább
látni. Ugyan az én világomban is láttam már nem egy Naplementét, de azok össze
nem hasonlíthatóak az itteniekkel szemben. A szemeim ragyogtak a boldogságtól
és megteltek örömkönnyekkel.
-
Ó
Nevra! Ez valami varázslatos. – feleltem, miután képes voltam megszólalni az
ámulattól.
-
Pont
annyira, mint te. – válaszolta kedvesen az én imádott vámpírom.
Végül óvatosan
maga felé fordította a fejemet államnál fogva, hosszasan a szemembe nézett, majd
romantikusan, még is szenvedélyesen megcsókolt. Arra a néhány perce minden
megszűnt létezni körülöttem. A csók után pedig magához ölelt és azt suttogta a
fülembe, hogy – Szeretlek YumeNeko! – Boldogan suttogtam vissza neki, hogy - Én
is téged Nevra.
A Nap már
teljesen lement és a Hold, valamint a Csillagok váltották azt fel. Lementünk a sziklaszirtről
és lefeküdtünk egymás mellé a homokba, végül kézen fogva, a Csillagokban való
gyönyörködés közben, szép lassan álomba szenderültünk.
Vége